Már-már közhelyesen hangozhat, de napjainkban valóban egyre több az olyan gyermek, aki valamiféle hiányossággal, képességbeli lemaradással, tanulási zavarral küzd, szociálisan éretlen, autisztikus tünetei, figyelemzavara van, esetleg hiperaktív. A szakirodalom és a törvény az ezekkel a problémákkal küzdő gyermekeket BTMN-es (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő) vagy SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyermekként, tanulóként nevezi meg. Ezek a gyermekek rendelkeznek a törvényi szabályozás alá eső és eszerint működő pedagógiai szakszolgálatok által kibocsátott szakértői véleménnyel, amelyben feltüntetésre kerül a diagnózis (BNO-kód alapján – BNO=Betegségek Nemzetközi Osztályozása, amelyet a WHO állított össze, vagyis nemzetközileg elfogadott); valamint a diagnózis alapján előírt fejlesztési területeket, az ezzel járó jogokat.
A mai pedagógiai tapasztalat azonban azt mutatja, hogy nemcsak azok a gyermekek rendelkeznek valamilyen problémával, akiknek hosszú évek folyamán „megszerzett” diagnózisuk van (egy-egy diagnózis megállapításáig akár több év is eltelhet). Általában a vízválasztó időszak az iskolába kerülés, amikor legtöbb esetben a szülő először szembesül azzal a ténnyel, hogy gyermekének bizonyos területeken elmaradása van. Ennek a hátterében több ok is meghúzódhat, amelynek részletezése nem tartozik jelen témához.
Akár az óvodában és méginkább az iskolában rengeteg „tünet”, jel mutatkozhat arra vonatkozóan, hogy valamiféle részképesség gyengeség, szenzoros integrációs probléma, idegrendszeri éretlenség stb. áll az elmaradások hátterében.
Szerencsére, ma már a tudomány olyan szinten áll, hogy nagyon sok betegség, diagnózis háttere többnyire ismert, illetve jelenleg is nagy erőkkel kutatják a szakemberek a további és egyre felmerülő kérdéseket.
A problémák, betegségek tüneteinek enyhítésére, a nehézségekkel küzdő gyermekek számára jelenleg több terápia, gyógypedagógiai, fejlesztőpedagógiai módszertan áll rendelkezésre.
Ezek közül manapság egyre népszerűbbé válnak az iskolafelkészítő, iskola „áthidaló” programok. Ezeknek lényege, hogy az óvoda és iskola átmenetet és a kettő közötti óriási szakadékot kompenzálva olyan képességek, részterületek, szociális képességek fejlesztése kerüljön középpontba, amelyek elengedhetetlenek a (jelenlegi) iskolai elvárások minél zökkenőmentesebb, szorongás – és kudarcmentesebb teljesítéséhez.
Ezeken a foglalkozásokon a fő cél a nagymozgások, a finommotorika, a testtudat-és tájékozódás, a térben való tájékozódás, a figyelem, a monotóniatűrés, a szókincs és kommunikáció, a szabálytudat, a társas készségek fejlesztése. Ezeknek a meglévősége előfeltétele az alapkészségek (olvasás, írás, számolás) normál módon való elsajátításához, a közösség és társas (társadalmi) normák szerinti viselkedés kialakításához.
A különféle – tudományos elveken működő – terápiáknak megvan a saját elméleti háttere és kifejezetten sérülésspecifikus módszertana. Ezeket a terápiákat kifejezetten olyan szakemberek végezhetik, akik elvégezték az ezt szolgáló képzést.
Ha további kérdése van, forduljon hozzánk bizalommal:
clubforifi@gmail.com vagy
iratkozzon fel hírlevelünkre az alábbi linken legörgetve, hogy felvehessük Önnel a kapcsolatot.
