Magyarnak lenni kollektív neurózis?

Mit jelent egy magyar számára a kultúra?

Január 22. A magyar kultúra napja

A kérdést a magyar születésű és zsidó származású Arthur Koestler (Kestler Artur) író, társadalomfilozófus fogalmazta meg állításként, amelyben a neurózis szó nem éppen pozitív töltetű. Leegyszerűsítve, mint egyfajta betegségre asszociálhatunk a kifejezés hallatán, amely sajnos nem véletlenül kapcsolódhat a magyarsághoz.

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, hiszen Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását (a kézirat szerint). Ha e költeményre gondolunk, akkor leggyorsabban az olyan szavak jutnak eszünkbe, mint balsors, bűnhődés, rabság, hontalanság. Gyakran hallunk Trianonról, ’56-ról, holocaustról, nemzeti ünnepeinken (augusztus 20. kivételével) mindig valamilyen veszteségről emlékezünk meg. Nem véletlen tehát, hogy nemzeti identitásunkba szinte beépült már a negatív attitűd, hiszen ennek egyik alkotóeleme, a kollektív emlékezet (David és Bar-Tal elmélete), amelynek alakulásában e sok-sok negatív esemény mind-mind szerepet játszik.

Magyarország sajnos vezető helyen áll világviszonylatban a különféle daganatos megbetegedések számában, valamint az öngyilkosság, dohányzásban és alkoholizmusban elhunytak számában is élen állunk. A szociológusok (Ladányi János) szerint a statisztika nem véletlen és igazolja a magyarság „önpusztító nemzeti habitusát”, amely egyfajta áldozati szereppel vértezi fel az itt élőket és könnyen kitermeli az egészségkárosító magatartásformákat hazánkban.

De visszakanyarodva Koestlerhez, aki szerint a magyarság a legmagányosabb nép Európában, ennek az identitásnak köszönheti azt a rengeteg tehetségét, akik a matematika, fizika, képzőművészet, irodalom, zeneművészet vagy építészet területén kiemelkedtek. Ugyanis úgy vélte: „a nemzet reménytelen magányossága növeszti nagyra tehetségüket, érvényesülni akarásukat.”

Érdemes tehát ebből a szempontból magyarságunkra tekintenünk, és a magyar kultúra napja (de nem csak ez az egy nap!) remek lehetőség arra, hogy a különféle művészetek irányába mozduljunk el a szürke hétköznapi mókuskerékből. A pszichológiai módszertannal átitatott irodalom, zene vagy akár művészetterápia jótékony hatásait nem kell bizonyítanunk. Mindegyik területen kiváló magyar művészek alkotta darabokhoz nyúlhatunk. A magyar kultúra napján (és máskor is!) könnyebben kapunk motivációt a valahova tartozás élményétől (Maslow – szükséglethierarchia) tetteinkhez, viselkedésünk pozitív irányú igazításához.

                                                                                                                                                                                                                                                                                            PE

Ez is érdekes lehet...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.