A gyorsan elröpült nyár után szeptember 1-jén megkezdődött az új tanév az iskolás korosztály számára. Ha gyerekeket kérdezünk, vegyes véleményekkel találkozhatunk. Valaki már a nyári szünidő ideje alatt vágyott vissza az iskolába, vannak olyanok azonban, akik – ha tehetnék – még szívesen meghosszabbították volna szabadságuk idejét. Az iskolába „vágyódás” oka sokszor a barátokkal való találkozásra való igény, az ismeretlen nyújtotta izgalmak vagy éppen (leginkább az alsó tagozatosok körében) az új taneszközök kipróbálásának lehetősége.
Az óvodából érkező, első évfolyamot megkezdő tanulók számára épp oly nagy megpróbáltatás lehet az iskolakezdés, mint az általános iskolából elballagó, középiskolai tanulmányaikat megkezdő „gólyák berepülése” egy új intézménybe. Az elmúlt két tanévben bekövetkező digitális oktatás minden oktatásban részt vevő gyermek és felnőtt szeme előtt továbbra is ott lebeg.
A diákság ezt is vegyes érzelmekkel élte át az elmúlt időszakban. Vannak olyan gyermekek, akik számára a négy fal között való tanulás nem okozott problémát, köszönhető ez a támogató szülői attitűdnek. Azonban hazánkban is rengeteg tanulót érintett hátrányosan az oktatás e formája. Laikusként azt gondolnánk, hogy a járvány lecsengett, „túl vagyunk a dolgon”. Figyelembe kell venni azonban azt a tényt, hogy az elmúlt két tanév megpróbáltatásai egyes egyéneknél – legyen az diák, szülő, vagy esetleg pedagógus – olyan következményekkel jártak, amelyek komolyan megingatták mentális jóllétüket. Az UNICEF legfrissebb kutatása szerint a járvány leginkább a hátrányos helyzetű gyermekek pszichés állapotára volt negatív hatással, de azok a tanulók is problémát jeleztek, akik egyébként nem tartoznak a kiszolgáltatottak közé.
A kisiskolás korosztály után a serdülőkorú fiatalokra kell gondolni, akiket fejlődéslélektani szempontból leginkább megviselt a járvány. A kutatásból még kiderül, hogy az egyébként is kevés számú gyermek- és iskolapszichológus jóval több megnövekedett esettel találkozott, már ha „tudott találkozni” a hozzá problémájával forduló fiatallal. Ugyanis országunk bizonyos régiójában az is előfordult, hogy kapacitásának kimerülése miatt egyszerűen nem tudta fogadni a tőle segítséget kérő serdülőt.
A gyerekek mentális jóllétét a megnövekedett szorongás, depresszió, alvászavar, serdülőkorúaknál még az öngyilkossági gondolatok, kényszeresség vagy evészavar különböző típusai rombolták. Így a kutatás egyöntetű következtetése, hogy a gyermekek a járvány „csendes áldozatai”. Joggal merül fel a kérdés, hogy milyen következményei lehetnek egy esetleges újból elrendelt digitális oktatásnak. Kitől és mikor kapnak segítséget a problémával küszködő gyermekek az egyébként túlterhelt rendszerben? Milyen hatása lesz a kezeletlen problémáknak az érintettek további életére?
(Forrás: unicef.hu)
